A mondanivalótlanság bája
Döbbenetes a különbség: újabban nem tudok mondani semmit. Szétnézek, és szertefoszlik az illúzióm, hogy bármit is értek. Ez mégsem leépülés, vagy mégsem a világ megismerésének feladása, hanem felszabadulás valami rögeszmés kényszer alól. A felszabadulás az állítás és a tagadás körforgásából.