Ezoterikus körökben alapvetés, hogy az élet célja a tapasztalatszerzés, a megtapasztalás. Anélkül, hogy elkezdeném elemezni, milyen sokféle tapasztalás lehetséges, megjegyezném, hogy visszatekintve az életemre nem látom, nem találom az életkorral növekvő bölcsesség értékét (sokaknál még a növekedését se), főleg nem olyan univerzális értelmét, ami miatt a léleknek ide kellene jönnie, hogy mindezt magára szedje. Amit egyáltalán bölcsességnek láthatok, az merőben élettapasztalat - vagyis a jelen világához kötődik, és rögtön érvénytelen azon túl. Azt hiszem, az emberek hajlamosak felülni annak, hogy az idő haladtával fejlődést tapasztalnak magukon, többnek érzik magukat a fiatalkori énjükhöz képest, és ezt az amúgy természetes úton, magától végbemenő gyarapodást ösztönösen célnak hiszik - de meg se próbálják átgondolni, hogy mi lehet a valódi értéke, és meddig terjed az érvényessége. Ha létezik egyáltalán metafizikai tapasztalás, vagyis a lélek felemelkedése, az biztos nem azzal kapcsolatos, hogy például miként éljem meg a szerelmet, vagy hogy milyen szülőnek lenni, stb...