"Nincs Igazság, csak törvények vannak." (Bulgakov: A Mester és Margarita)

A legtöbbször azzal találkozom, hogy emberek cipelik a batyujukat, amelyben a személyes traumáik rejtőznek. Ezek a traumák azután kisebb-nagyobb mértékben kihatnak az életükre. De ezek mindig az ő traumáik, ezeket ők szenvedték el, ők élték meg, ők voltak a részesei. Nem lehetséges, hogy valaki nem csak a személyes traumáitól szenved, hanem levetve minden illúziót, reményt, romantikát, az élet esetleges működését szemlélve válik sérültté?