Mindenképpen tiszteletben tartom a kérésedet, hogy te nem szeretnél erről a témáról beszélni, és lezártad a kérdést. Jogod van - miként mindenkinek joga van - határokat húzni, megválasztani, hogy mi érint kellemetlenül, miről szeretnél, és miről nem szeretnél beszélni. Jogod van elvárni, hogy a határaidat, az érzéseidet tiszteletben tartsák, ne feszegessék, ne kérdőjelezzék meg. Elismerem és tisztelem az összes jogodat. Azonban a te önmagadhoz fűződő jogaid nem állnak az én önmagamhoz fűződő jogaim fölött - tehát miközben elismerem és tisztelem a jogodat, hogy határokat húzz, aközben nekem is jogom van azt érezni, hogy egy határ engem rosszul érint, bennem bizalmatlanságot vált ki, bezárulásra késztet, elidegenít tőled, és nem értek vele egyet - de ettől nem akarom erővel áthágni. Mindkettőnk joga párhuzamosan létezhet egyidejűleg. 

Az én szememben az egyenrangú emberi kapcsolatok arról szólnak, hogy tisztelhetjük egymás határait és igényeit úgy, hogy közben pont ezen határok miatt elválnak az útjaink. Az, hogy elköszönök tőled, nem azt jelenti, hogy nem tisztelem a határaidat, az igényeidet, hanem pont hogy ezzel tisztelem őket maximálisan. Vannak olyan határok, amelyekkel nem lehet együtt élni úgy, hogy az ember ösztönösen ne akarná azokat erőszakkal megváltoztatni, vagy ne kelljen önmagán erőszakot tennie, vagyis alkalmazkodnia. Az én szememben egyik erőszak se elfogadható - ezt csak az elválással lehet feloldani, csak az elválásban valósulhat meg a maximális tisztelet feléd, és egyúttal önmagam felé is.