2016. jún 12.

Hazug róka

írta: Perceval
Hazug róka

A kis herceg legnépszerűbb és legismertebb részlete, amikor a róka a megszelídítésről beszél. Azt hiszem, sok mindent megérint az emberekben, azért ennyire sokszor idézett szöveg. Mint oly gyakran amikor az ember megfogalmazza, hogy miként kellene a világnak működnie, most is burkoltan arról beszél, hogy mire vágyik, mit szeretne megkapni. Senki sem arról ábrándozik, hogy megszelídít egy rókát, mindenki arra vár a lelke mélyén, hogy őt szelídítsék meg, és csak ülnie kelljen a fa tövében, miközben egy kis herceg felfedezi őt, de persze nem akármelyik, hanem a vágyott herceg(nő). 

A róka szerint a megszelídítés előtt a kis herceg csupán egy kisfiú a sok százezerből - érdektelen. A megszelídítés révén azonban fontossá válik, illetve fontossá válnak egymás számára. Szép és kereknek tetsző érvelés, azonban jobban megnézve mégis sajátos világot fest le. Egyfelől bár minden kapcsolatteremtés (ahogy a szerző a megszelídítést másként nevezi) óhatatlanul kétoldalú, az mégsem működik, hogy mindketten a megszelídítésre várnak tétlenül. Tehát kell egy kis herceg, aki érdekesnek találja a rókát, azt a rókát, aki számára viszont ő csak egy a tömegből, vagyis érdektelen. Máris egyoldalúságba botlunk, de persze ez önmagában nem fura, hiszen az emberi kapcsolatok pont erről szólnak: én érdekesnek talállak, te viszont nem, ezért erőfeszítéseket teszek, hogy felfigyelj rám. Persze ha minden csupán a megszelídítésen, vagyis az erőfeszítésen és a belefektetett munkán múlna, akkor kapcsolatok milliói virágoznának. 

A róka levezetésében a kis herceg úgy emelkedik ki a tömegből, úgy nyer arcot, hogy megszelídíti őt. Ezáltal válik fontossá. Ha ezt lefordítjuk, akkor a kapcsolatok esetlegesek, hiszen a kis herceg helyett bárki megszelídíthetné a rókát, a Jóska, a Pista, és akkor ők válnak egyedivé és fontossá. Vagyis a mű arról szól, hogy önmagában mindenki egy a tömegből, aki elvész a nyüzsgésben, önmagában érdektelen, viszont a kapcsolat révén válik valakivé, egyediséget a másik szemében nyerhet csupán. Mindezt pedig a megszelídítés által. Hmm.... Ha már nincs Isten, mert "megöltük", akkor csak egy másik ember számára válhatunk fontossá, személlyé, viszont ettől az egész esetleges és törékeny lesz. Amikor pedig már ebben sem hiszünk, akkor duzzad meg annak fontossága, hogy legalább önmagunk tetszését elnyerjük. 

A rókának mindegy tehát, nem lát semmit a kis hercegben, de a kis herceg is megvonhatná a vállát, hiszen a róka is csak egy a százezerből, vagyis hát nem képes megvonni, hiszen több rókát nem ismer. Vagyis csak azáltal látja érdekesnek, hogy újszerű és ismeretlen lény a szemében. A történet bizonnyal meg is feneklene, ha több tucat róka bolyongana a vidéken.  

A kis hercegnek például van egy nyafka rózsája, aki csak azért különb a többi rózsánál a kis herceg szemében, mert a gondozás, a kapcsolat és a kötődés révén a nyafka rózsa másnak tűnik. Kívülállóként persze csak egy rózsa a százezerből, annak is idegesítő és önző, de nem a kis herceg számára, mert ő már nem tudja kívülről látni a rózsáját. Ez lenne a valódi látásmód? Objektíve ezt elfogultságnak is nevezhetjük, viszont akkor minden kötődés elfogultság - és valóban. 

Sajátos, hogy a mű emberi kapcsolatokat illető mélabúja és pesszimizmusa nem jut el a sok reménykedő, szépségre és szeretetre éhes emberhez, és nem veszik észre, hogy úgy nyújt számukra vigaszt, hogy közben beutalja őket a végtelen jelentéktelenség halmazába, amit legfeljebb az egymáshoz bújás törékeny illúziója képes feledtetni, eltakarni. 

 

Szólj hozzá

a kis herceg Exupéry a róka megszelídítése