A lényeglátás valami olyasféle tevékenység, amikor fogjuk a limonádét, kivonjuk belőle a szirupot, amit a fogyaszthatóság kedvéért felhígítottak, és kijelentjük, hogy valójában ez maga az ital. Persze a kérdés mindig ott lebeg az egész felett, hogy mi a valóság: a limonádé, vagyis az Élet, amiben a koncentrátum feloldódik, és egyéb hozzávalók által módosul is, vagy a kivont esszencia, a lecsupaszított lényeg. A kinyert, pőre lényeg mindig sokkoló, hiszen az sűrű, tömény, hígítás nélkül talán elviselhetetlen. Az Élet megkímél minket attól, hogy a dolgokat tömény formában éljük át, minden felhígul az időben és a térben, a lélekben, a sok hozzáadott fűszerben, melyek közül az egyik tompít, a másik felerősít, a harmadik megédesít, a negyedik pedig vonzóvá teszi a rossz ízeket is.