(a kép a szöveggel tökéletesen kifejezi azt a hozzáállást, ami eluralta a nyilvános "gondolkodást")

(ötödik rész)

Szeretnék két szituációt megjeleníteni annak érzékeltetésére, hogy az áldozat meghatározása nem egyértelmű, nem mindig könnyű. Azért is akartam ezt a két végletet egymás mellé helyezni, mert amikor elhangzik az, hogy "megütöttek egy nőt", teljesen természetes módon az ember előtt egy gyenge, védekezni sem tudó alak jelenik meg, akit legázol egy fizikai fölényben levő férfi. A következő jelenetben zokogó, magatehetetlen nőt látunk lelki szemeink előtt. Ez a képfolyam van mindenkibe belekódolva, és sohasem a valóságot kérjük számon, hanem ezt a képet, ennek a képnek a nevében ítéljük el a tettest.............

A férfi már sokadjára hallgatta a nő kirohanását, hogy ő mekkora bunkó, tahó, rohadék, meg minden férfi mocsok és gusztustalan (az ilyen kitételek nem lényegtelenek, információt hordoznak!), és nem lehet mellette megmaradni. Valami azonban most elpattant benne, és ellökte magától a nőt, nekinyomta a falnak, és ráüvöltött, hogy végre fejezze be, majd elengedte, hátrelépett, és remélte, hogy ez a jelzés valahogy megszakítja a szidalmazás egyoldalúságát, és talán megváltoztat valamit. Ez persze sohasem tudatos, hanem ösztönös vágy és remény. Az erőszak éppúgy lehet az elnyomás eszköze, mint végső jelzés, hogy hagyj nekem teret, mert elnyomsz!.

A nő egy pillanatra megdermedt, lebénult, mert váratlanul érte, és kizökkentette a férfi reakciója. Azonban szinte fél perc alatt visszanyerte a lélekjelenlétét, arcát végtelen düh és gyűlölet öntötte el, és szinte utánarohat a férfinak. Elkezdte csépelni a feje tetejét tenyérrel, néha a hajába tépett, és üvöltött, miközben az arcát szinte belenyomta a férfi arcába (ez egy jellegzetes magatartás agresszív viselkedés esetén):

- Engem mersz megütni, te rohadt mocsok?! Azonnal takarodj a házamból! - majd a még csak nem is védekező férfit kilökdöste az ajtón, miközben gyalázta, majd cuccokat dobált ki utána az ablakon keresztül. Ezt követően nem volt rest minden barátnőjét telefonon tájékoztatni, hogy az a gusztustalan féreg "megütötte". Valójában nem hazudott, mivel (és ez indokolja az én címválasztásomat is - végre ezt is elmondhattam!) a "megütni egy nőt" mára fogalommá vált, és nem kell lefednie tényszerűen a történteket, minden, a nő ellen irányuló fizikai tett megnevezhető ezen a módon (ez is egy folyamat része, amikor absztakttá válik egy cselekmény megítélése, vagyis elszakad a valódi eseményektől). Soha egy pillanatig nem érezte úgy, hogy áldozat lenne, inkább erőt érzett és büszkeséget, hogy leszámolhatott, legyőzhetett egy újabb szemét pasit, és még valahol azt is megtorolhatta, amikor korábban ő került ki vesztesen egy párkapcsolatból..........

A másik történetben a férfi azért ütötte meg a nőt, mert úgy érezte, hogy nem birtokolja egészen, hogy a nő nem érzékeli, hogy hol vannak a határai, hogy neki nincs joga úgymond önálló, a férfitól független élethez. Nem volt igazán dühös, csak felindult, amikor lekeverte a pofont a nőnek, viszont ahhoz már nem volt elég erős, hogy ott maradjon, és végighallgassa a nő zokogását. Látványosan becsapta maga mögött az ajtót, és elment keresni valami szórakozást magának. 

A nő egyedül maradt, és zokogott, mert úgy érezte, hogy nem szolgált rá a pofonra, hogy az végtelenül igazságtalan volt, és hogy nem érti, hiszen ő igazán szereti a férfit, nem érti, hogy az miként bánhat így vele. Sírt, és arra gondolt, hogy talán tényleg nem elég jó, talán tényleg ő a bűnös, és valahol megérdemelte, mert nem tudja jól szeretni a férfit. Kutatni kezdett az emlékeiben, amikor akarátán kívül megbánthatta a partnerét, ami miatt az így viselkedhet. Elkezdte számba venni a saját bűneit, és menteni a férfit. És bár nem fogalmazta meg, de megfogant benne a szándék, hogy még odaadóbb lesz a jövőben. A pofont nem is hozta szóba, még csak sértődést sem mutatott a legközelebbi találkozáskor, sokkal inkább félt, hogy a férfi hogyan fogja fogadni, haragszik-e még rá...........

No comment.........(egyelőre). Talán csak annyi, hogy az első történetben szereplő nő egészen biztosan nem szerette a férfit, míg a második igen. Ez egy nagyon fontos különbség, és azt gondolom, hogy verbális vagy fizikai erőszak sem jöhet létre ott, ahol igazából szeretet van. Ahol hazug, megjátszott szeretet-szerelem, ott sokkal inkább.........