A szociális média korában nem nehéz észrevenni, hogy mekkora túltermelés van önkifejezésből és gondolatközlésből. Párhuzamos monológok univerzumai száguldanak egymás mellett a semmiből sehová. Mint ez a blog is - teljesen mindegy, hogy mit képvisel, milyen színvonalon, mennyi igazsággal avagy tévedéssel terhelten, ez is csak egy hang a hangzavarban, amely többet nem érhet el, mint egyéni megnyugvást, kibeszélést, a terhek enyhítését. Azt hiszem, hogy olvasók és visszajelzések nélkül a mondanivalója is sokkal érvényesebb: egy lélek sóhajtozik az erdő közepén egymagában..