Nem kezdek új blogot, csupán úgy veszem, mintha a megelőző írásaim nem lennének itt. Nem is szeretnék velük szembesülni, szóval nem olvasom vissza magamat - képtelen vagyok rá. Van abban valami szimbolikus, hogy itt lebeg a múltam szelleme megtagadva, elfeledve, ám mégis jelen van. Ez egyszerre felvállalás és megtagadás.Ami összeköti őket, az a még komorabb érzület. De lehet, hogy nem komorabb, csak azt hiszem, hogy az életemen végighúzódó hangulat csak romlik, miközben lehet, hogy állandó, változatlan és örök.