Peer Gynt a dráma egy pontján azt mondja, nem képes önmagát megtalálni, mert az ‘én’ olyan, mint a hagyma, minden réteg alatt egy újabb réteg van, majd legbelül a semmi. 

Az Európa eszme történetéről olvasok egy könyvet. Elméletek és értelmezések sorjáznak, amint próbálják Európa lényegét, szellemiségét megragadni. A fejtegetések hirtelen megvilágosítanak, illetve összekapcsolódnak Peer Gynt elmélkedésével: önmagam keresése egy lezárhatatlan tevékenység. Meg lehet állni bármely ponton, belekapaszkodva egy szilárd(nak tetsző) identitásba, el lehet fogadni azt, amit a hely és az idő az ember számára felkínál. Lehet valaki szülő, barát, munkavállaló, alkotó, gazdálkodó, bohém, szép és csúnya, okos vagy buta - ezen állapotok és tulajdonságok tetszőleges egyvelege és részleges megvalósulása.

Nem kell szükségképpen túlgondolnia senkinek sem önmagát: a világ, a környező világ felkínál értelmezéseket és visszacsatolásokat, ezekkel be lehet érni. De ha valaki valóban keresi, hogy ki ő, és ezzel együtt értelemszerűen azt, hogy mi a világ, mi az ember - mert önmagam keresése nem történhet elszigetelve, csak a mindenséggel összefüggésben -, akkor nem hiszem, hogy lehetséges nyugvópont, megbékélés, végső válasz. Csak megtorpanások, átmeneti igazságok, és végső soron folytonos keresés és bizonytalanság. 

Nem hiszek a megérkezésben, csak a feladásban vagy a kábulatban. Ezért a vallásos hit látszólagos nyugalma és rendíthetetlen igazsága, a szektások fanatizmusa, a bizonyosságokat hirdetők lezártsága számomra mind mesterséges sziget, művi állandóság a folytonos mozgás és felbomlás örvényében.