2013. dec 05.

A félreértés búcsúlevele

írta: Perceval
A félreértés búcsúlevele

2725096-love-letter--poetry-time--sepia-toned-handwriting-with-roses.jpg

Ezt a levelet Neked írom, azután, hogy egy félreértés miatt elhagytál. Neked írom, de soha nem fogom elküldeni. Most itt ülök a szobában, és tűnődök, miközben nem érzek semmit. Nem érzek késztetést, hogy utánad szaladjak, és tisztázzam a dolgokat. Inkább elfogadón ülök, nincs bennem tiltakozás, vita: ennek így kellett lennie, és így kell maradnia.

Az emberek hajlamosak a félreértést lebecsülni. Azt hiszik, hogy a félreértés olyasmi, amit el kell oszlatni, és ha eloszlatják, akkor minden rendben van. Hiszen "csak egy félreértés volt", "egy félreértés miatt pedig kár veszni hagyni egy kapcsolatot". Milyen különös gondolat is az, hogy "csak egy félreértés volt". Ízlelgetem a mondatot, néha félhangosan kimondom, és nevetek. Nincs bennem az a kényszer, hogy eloszlassam a félreértést, nem érzem úgy, hogy ez olyasmi lenne, amit tisztázni kell, és soha életemben nem becsültem le a félreértéseket, mintha azok merő valótlanságok lennének. A félreértéseknek is van értelme, jelentése és jelentősége. 

Visszaidézem a történteket, ahogy a félreértés hatására megsértődtél, vádaskodtál, azt kérdezted, hogy "miért", de ez a miért nem várt választ, a miért maga volt a vádbeszéd. Azután meglepődtél, hogy nem védekezek, hogy mosoly jelenik meg az arcomon, majd dühösen azt mondtad, hogy "Neked csak ennyi?!", és közölted, vége, és becsaptad az ajtót magad mögött.

Persze tudom, hogy fel fogsz hívni némi várakozás után, amikorra lecsillapodtál, hogy megbeszéld, és szembesíts a viselkedésemmel, az érzéketlenségemmel, és kipuhatold, hogy akkor én most mit akarok tenni, hogyan képzelem a továbbiakat. 

Nem képzelem sehogy. Számomra a félreértés nem "csak félreértés", hanem alkalom arra is, hogy kiderüljön, milyen is közöttünk a viszony. Hogy mit tételezel fel rólam, hogy megbízol-e bennem, hogy teszel-e lépéseket, hogy megértsd, mi történt valójában, és egyáltalán miért történt, ami történt. Hogy jól értetted-e, amit érteni véltél. Igen, a konfliktus, még ha félreértés is az alapja, számomra azt mutatja meg, hogy van-e közöttünk valódi társulás, partnerség, kapcsolat, vagy csak együtt vagyunk, mert neked így jó.

A dráma, a színjáték, a csapkodás, a kérdésnek álcázott vádbeszéd, az elviharzás azt mutatja, hogy nincs. Hogy semmi sincs. Az már mindegy is, hogy ezt egy félreértés hívta elő belőled, ezzel ámítsák magukat mások, és rohanjanak utánad, hogy eloszlassák a félreértést, ami "csak egy félreértés". Viszont a viselkedésed, amit felmutattál magadból egy kiélezett helyzetben, az nem félreértés. Nem képzelek el veled semmit - meghaltál abban a pillanatban, hogy felcsattant a hangod, és számonkéréssel volt tele.

Most viszont át kell gondolnom, hogy mit találjak ki magyarázatul arra, hogy nem akarom folytatni veled. Nincs is mit folytatni, hiszen most már tudom, hogy nem is volt eleve semmi, csak egy illúzió, egy üres burok. Azt is tudom, éppen a félreértés miatt, hogy amikor majd megkérdezed, hogy miért nincs tovább, ha egyáltalán megkérdezed, és nem kezdesz vádaskodni, vagy nem csapod le a kagylót, mert a düh, a sértettség, a csalódás erősebb benned, mint bármi más, akkor mire vagy kíváncsi.

Tehát amikor látszólag megkérdezed az okát, akkor két dolog biztos: nem fogod megérteni a valódi választ, és nem akarsz valódi választ. Tehát ki kell találnom egy rádszabott okot, egy féigazságot, vagy hazugságot, ami segít neked elfogadni a helyzetet, és azt hinni, hogy én egy link, hazug, megbízhatatlan, éretlen, önző pasi vagyok, és az egész az én hibám. Már rég tudom, hogy csak annak lehet hazudni, akinek igazat is mondhatnék. Neked nem. 

Szólj hozzá

a félreértés filozófiája