Amikor blogot írok, elég sok időt töltök el a megfelelő kép kiválasztásával. Kezd azonban módfelett irritálni, hogy ha a keresőbe beírok egy szót - és minél inkább családhoz, baráthoz, szerelemhez kapcsolódó fogalomról van szó, annál inkább -, szóval a képek jelentős része bosszantó mosolyáradat, merő szeretet és boldogság, vagyis propaganda. A tartalmas kép, aminek nem kell természetesen negatívnak, pesszimistának se lennie, mindössze hitelesnek és igaznak, viszont ritkaság. 

Elgondolkodtató, hogy a vizuális kultúra, amit a magazin-szemlélet ural, mennyire nincs összhangban a valósággal. De miért is csodálkozok, ha a női testet annyira elhazudják, miért ne tennék meg minden mással is! Csak ne lenne egyeduralkodó, és már-már kötelező egyfajta bárgyú és idióta telemosoly, amelyről süt a hazugság! 

Tipikus példa a "család" esetében:

Tényleg ez lenne a család? Ezt jelenti a család a magazin-filozófia világában? Ennyi a mondanivalója a vizuális kultúrának? Ennyi mélységet sikerül általánosságban megragadnia? Vajon mi a következő jelenet? Anyuka kiveszi a kétajtós hűtőből a 100%-os gyümölcslevet, mindenkinek széles mosollyal önt, miközben apuka és fia együtt videójátékozik az egész falat beborító smart tv előtt, a kislány pedig kimegy a kertbe futkosni a kutyával, aki az imént kapott egy adag Pedigree Complet felnőtt (most láttam, van ilyen!) kutyatápot a ragyogó fémtálkájába? Persze a kutya is boldog, és tele van energiával, az udvarról pedig behallatszik a kislány gyöngyöző nevetése......................... 

Nem egyszerűen a reklámok és a magazinok világában élünk, de a fogalmainkat is átformálják, és a kép szuggesztív hatásán keresztül célokat és ideákat plántálnak belénk. Azt hiszem, fontos, hogy a médiát a legnagyobb mértékben kizárjuk az életünkből.