Először még túl közel van minden, ami történt, még túl eleven minden részlete, de már eltolod magadtól a felelősséget, már mindent a másikra hárítasz, pedig igazán te vagy a vétkes. A te vétked nem hagy nyugodni, zaklatott vagy, meg kell győznöd magadat, hogy neked semmi közöd hozzá, te vagy az áldozat valójában, és mindenért a másik a hibás. Ez aktivitásra sarkall, el kell mesélned mindenkinek a saját történetedet, amit te írtál, amiben minden más, mint ami valójában történt: hazudsz! A következő napok, hetek ebben telnek, szinte kényszeresen. Barátok, rokonok szörnyülködve értesülnek róla, hogy mi történt veled, mert folyton meséled, miközben elhallgatsz, másítasz, hozzáteszel, tagadsz. És ekkor a csoda megtörténik: a sokszor előadott hazugság igazzá válik. A beleéléssel előadott képzelgés valóságként hat már a számodra is, és megváltoznak az emlékeid, és már igaz lesz, amit mondasz. És az emberek, akik körbevesznek, és akik mind azt hiszik, a dolgok úgy történtek, ahogy elmesélted, tükrözni fogják a te igaz hazugságodat, és létrejön a világ, ahol minden úgy volt, ahogy te formáltad a cselekményt. És már nincs hazugság, már nincs bűntudat, már nincs lelkiismeret - már csak az van, amit te látni és hinni akarsz!  

Azok, akik ismerik az igazságot, és ismerik a hazugságot is, könnyen azt hihetik, hogy te rágalmazol, amikor befeketíted a másikat, de ők félreértik a hazugság pszichológiáját. Mert ez a hazugság nem a másik ellen irányul, ez a hazugság magadért történik. Ha jól csinálod, a végén bűnösből hős leszel, aki leszámolt a vétkessel. Győztél.........

Ez a hazugság élete, így válik a bűn és a hazugság Igazsággá és Erénnyé.