Az ember nem viseli el, hogy a rossz az csak úgy mindentől függetlenül megtörténik, hogy semmi összefüggés nincs az áldozat előélete és az elszenvedett trauma között. Az ember nem bírja elviselni az értelem hiányát, Nem bírja el a tudatot, hogy a világot az önkény, a káosz, a véletlen is formálhatja, hogy a szökőár úgy tipor el embert, állatot, hogy észre se veszi őket, nemhogy valamiféle erkölcsi ítéletet hajtson végre. A végső magány nem a társtalanság, hanem annak felismerése, hogy nincs semmiféle erkölcsi hatalom, amely a világban minden eseményt elrendez, és egy tervbe illeszt. A hideg és sötét semmi ölel minket körbe: az "özön közöny" (- Határ Győző kedvelt munkafogalma).