2017. aug 22.

A bugyi

írta: Perceval
A bugyi

A fotón egy vázlatfüzet látható, amit egy fedetlen comb és egy fürdőbugyi szegélyez felülnézetből. Ennyi a kép. Az ismerősöm grafikus, és azt örökítette meg, hogy a strandon rajzolgat. A fotó átlagos, amennyiben lányok, nők előszeretettel fotózgatják a köldöküket, a lábfejüket, a lábuk közét (fürdőbugyiban).

Nem, nem erkölcsi prédikációt szeretnék megfogalmazni, csupán próbálom érteni ezt a rohadtul értelmetlen világot, amelyben az egyik oldalon van az önérzet, a "kikérem magamnak, nem vagyok kurva", a másikon pedig a közszemlére tett női öl, az alsónemű által kirajzolt pina. Mi az üzenet? Autonóm, érett, felnőtt nő vagyok, akinek lelke és személyisége van? Mi lenne, ha egy férfi fotózgatná a dudorodó gatyáját, és tenné ki a világ szeme elé? Vagy a lábujjait. Vagy csücsörítene az ajkaival minden fotón. Komikus lenne. Az egyenjogúsított és önérzetes modern nő, aki felháborodik azon, ha tárgyként, puszta testként kezelik, előszeretettel lubickol testének mutogatásában, abban a hatásban, amit a teste kivált. Ő csak egy pina vázlatfüzettel, aki csücsöríteni is szokott. Egyik nap demonstrál, hogy erő, kitartás, meg pozitív gondolatok, meg le az áskálódó irígyekkel, a másikon meg szűköl, meghal, mert elhagyták és boldogtalan. Közben persze tiszteletet is akar.

Nem, nem erkölcsi felháborodás, hanem ennek a végtelenül lapos és nyomorúságos értelmetlenségnek az utálata, a rettegés attól, hogy csak ennyi a létezés, és a bugyinak van igaza.

Szólj hozzá