Annyira jókat írsz! És valóban, milliónyi dolog elmondhatatlan, nem átadható az érzés amit okoz számodra, jobb, ha belül marad... így elkerülheted a megmosolygást, lehülyézést, amit az esetleges kósza próbálkozásaid indukálnának a környezetedben.
Minden egyes posztodban van valami, ami megfog, de nem tudok hozzászólni... egyszerűen nem megy, pedig gondolatokat indukálsz bennem, csak valahogy mégsem tudom szavakba önteni őket - félő, hogy leírva már sutának tűnne, még saját magamnak is. :)))

@MélaTonin: a "suta" szó tökéletesen visszaadja amiről beszélek, sajnálom is, hogy nem szőttem bele a szövegbe. Annyi minden idétlenül tud hangozni.....és ami végképp nehezen emészthető, hogy sokszor az ember sérelme is hülyén hangzik kimondva, ezért a sértettség mellé a megszégyenülés is társulhat.

Igazán örülök, ha van valami az írásaimban mások számára. :)

@Perceval: Megszégyenülés.... mindig is "irigyeltem" (bár ez nem jó szó valójában) azokat az embereket, akik kendőzetlenül képesek voltak a másik tudtára adni a sérelmeiket, megbántottságuknak hangot tudtak adni anélkül, hogy a viszontreakció ne megszégyenülést indukáljon bennük...tudod, azokról beszélek, akikről látszólag (?) minden lepereg...

@MélaTonin: lepereghet róluk, de attól még ők is ugyanúgy beleütköznek a kommunikáció lehetetlenségébe és lehatároltságába. Nem is az a lényeg ugyanakkor, hogy mit lehet elmondani, hanem az, hogy a másik oldalon milyen a fogadókészség, az empátia.......mert az igazi fal a hallgatóban van, nem a kimondhatatlanságban.