2013. okt 23.

Áldozat-tan: az áldozat a hibás!

írta: Perceval
Áldozat-tan: az áldozat a hibás!

angel-lonely-alone-crying.jpg

Sohasem feledek egy karikatúrát: egy pocakos férfi ül a karosszékben, és újságot olvas, ami arról tudósítja, hogy megtámadtak egy sétáló nőt. A férfi úgy kommentálja a hír, hogy "minek sétált!?".

A humor persze eltorzít egy ösztönös reakciót, amely talán nem is előítélet, hanem a "normális" polgár mondhatni "jóhiszeműsége". Ugyanis sokan, annak ellenére, hogy cinikus és rosszhiszemű véleményük van a világról, a lelkük mélyén mégis csak úgy tudják a borzalmat elfogadni, ha az nem oktalan, nem öncélú, nem gonoszság áll mögötte, hanem elfogadható okok. Tehát az áldozat nem csak úgy lett áldozat, hanem tett érte - ebben az olvasatban (most a "ribanc" nőkkel szembeni rosszindulatú elfogultságot direkt kihagyom).

A másik, amiért az áldozatot hibáztatják közvetett módon is, még a barátok is, az a tehetetlenségből fakadó zavar. Ugyanis amikor szembesülnek a borzalommal, ami a másikkal történt, valójában egy olyan "abnormális" helyzettel találkoznak, amelyre egy "köznapi" ember nincsen felkészülve. Nem tudják jól kezelni, nem tudnak jól kérdezni, jól hallgatni sem, ezért a válaszok köre sajnos kimerül a közhelyes reakcióknál, amelyek két variációt őrölnek: egyrészt kárhoztatják az elkövetőt, mindennek elhordva, másrészt firtatják az áldozat korábbi döntéseit - utólag! -, amelyek látszólag a katasztrófához vezettek, vagy legalábbis nem előzték meg azt.

Mondhatni egyik sem segít. Az áldozat, főleg, ha az elkövető érzelmileg is közel áll(t) hozzá, hajlamos amúgy is magát hibáztatni, és egyáltalán nincs abban az állapotban (még? lesz valaha?), hogy az elkövetőt teljes lényével elítélje, vagy legalábbis a bűnét tárgyilagosan felismerje. Ebben az elkövető is segít neki, ugyanis előszeretettel állítja be úgy az eseményeket, hogy az áldozat csak azt kapta, amit megérdemelt, és többet nem is érdemel. Legfeljebb negatív értelemben. 

Minden kérdés, ami az áldozat korábbi döntéseit firtatja utólag, lehet akármilyen őszinte, az események felderítését célzó, semmi mást nem ér el, mint az áldozat amúgy is önmarcangolásra való hajlamának erősítését. Ezen az úton elindulva ugyanis már nem csak azért felelős, amit vele tettek, hanem azért is, mert ebbe a helyzetbe került. 

Tehát azt kell mondani, hogy az áldozat a sok veszteség mellett még magára is marad végül, legalábbis belül úgy érzi, ha nem azt kapja a környezetétől, amire szüksége van, lenne...........

Szólj hozzá

felelősség áldozat az áldozat bűne