Ez az én áldozat-tanom azokról, akik már áldozattá váltak. Nem kell feltétlenül bűncselekményre gondolni, sokan lesznek áldozatok anélkül, hogy rendőrt lehetne hívni az esetükben. Lehet valaki áldozat az osztályban, a munkahelyén, a párkapcsolatában, a boltban, a családjában. Mindenhol és bármikor. Lehet fizikailag és lelkileg, vagy csak lelkileg. 

Áldozat akkor lesz valakiből, ha átgázolnak rajta, elnyomják, megalázzák, visszaélnek a kiszolgáltatottságával, bűnbakot faragnak belőle mindenért őt hibáztatva, az igényeit félresöprik és negligálják, szándéka ellenére alárendeltségben tartják. 

A teljesség igénye nélkül felsoroltaknak a lényege nem az, hogy az egyik ember veszít, a másik meg nyer. Ha két ember egymásnak feszül egy dominanciaharc során, és az egyik alulmarad, ő nem áldozat, csak vesztes, függetlenül attól, hogy ez mennyire fáj neki. Nagyon fontos ezt a megkülönböztetést megtenni, mert nem mindenki áldozat, akit sérelem vagy kár ér.

Az áldozat attól áldozat, hogy tárgyiasítják, nem tekintik embernek (vagy legalábbis partnernek), ezért elsősorban lelki értelemben "mindenétől" megfosztják. Az áldozattá váló ember egyoldalú viszonyba kerül az elkövetővel, éppen azért tárgyiasul, és veszíti el az emberi jogát, mert ezen az alárendeltségen nem tud változtatni, nincs olyan kölcsönhatás, oda-vissza hatás közötte és az elkövető között: csak ronthat a helyzetén, de se szánalmat nem ébreszthet, sem kíméletre nem számíthat. Az áldozat tehát nem érvelhet, a kijelölt és alárendelt helyzetből csak elmenekülhet, a felfogásom szerint azon változtatni ugyanis nem tud................(folyt. köv.)