Néz maga elé fürkészőn, látszik, hogy jár az agya, próbálja értemezni a hallottakat, de nem tud megbírkózni a feladattal. Nem képes árnyalatokat érzékelni, nem képes arra, hogy mögöttes jelentéseket dekódoljon, az irónia egyenesen érthetetlen a számára. Butaságában nem tehet mást, mint folyton kétségbeesik, és sopánkodva gyötrődik. 

Nem empátiából érzem át a helyzetét. Talán bizonyos pillanatokban mindannyian ilyen bután nézünk magunk elé, és ettől esetlenné, tétovává válunk. Van olyan embertípus, amelyik ilyenkor iszonyodva és türelmetlenül fordítja el a fejét - én is ilyen vagyok. Pont ezért tudom, hogy cudar érzés bután és megalázottan állni, miközben a másik ember még jól láthatóan meg is szégyenít az egészért.