Apám matematikus, ő azt tanította, hogy a valóság olyan mint egy gömb.
Az, aki az egyik oldalán áll, lehet, hogy nem látja a másikat. Ezért aztán az embereknek sokféle fogalmuk született az igazságról, aszerint hogy honnan nézték ezt a gömböt, és hol léptek bele.

Van, aki úgy próbálják meggyógyítani öntudatlnul magában a valóságot, hogy kezdetben idealistán magába vesz minden rosszat, hiszen ettől kell félni, ez kínoz meg: jöjjön hát. És megpróbálja először megérteni, átdolgozni, megtalálni az értelmet. Aztán magába veszi a jelentéktelen érzéseket is, és ezek mérgét is, azt is amihez nekik semmi köze, nem róla szól, ..és lassan észre sem veszi és elmérgeződik olyan tartalmakkal, amik nem az övéi..... Csak látja őket, magába veszi, átéli és hagyja, hogy fájjanak...

Amit látsz nem te vagy, csak egy része a valóságnak, éppen az a megváltatlan része, amelyik nem tudott még letisztulni, amin még dolgozni kell..., vagy amibe lehet hogy belehalunk. De a valóság nem csak ez.

Ez az talán, mit felismerve valóban ki kell hányni.
Nem te vagy. (Onnan tudom, hogy nem te vagy, mert fáj neked.)

Nem én vagyok. Mást teremtek, nemcsak szóval: tettel, viszonyulással, figyelemmel, alkotással....
Nemcsak az elrontott létezik.

De nem tagadható: létezik ez is, és ez az amitől fájhat a valóság...Ez az, ahol átlátszatlan és csíszolatlan....

Verj meg ezért a bizakodásért, de nemcsak ez a valóság.

bocsánat , jaj, az elirásért

nem tudtam eldönteni, hogy egyes vagy többes szám legyen : "a pácban mindenki benne van..."(írta Hamvas Béla)

@Csillagok viraga: A megváltatlanság egy pozitív fogalom, mivel feltételezi a megváltás műveletét...........én azonban ezt nem tudom elfogadni, mivel ha a pácban benne is vagyunk mindannyian, és ha ez pác, akkor a legkevesebb, hogy minden enyhítő elgondolást, amibe kapaszkodhatunk, ami könnyítés, azt el kell utasítani. Mindig így éreztem. Ha ez pác, akkor éljük át a maga reménytelenségével együtt...........

Megváltásban hinni, vagy inni, vagy drogozni, vagy alkotni, vagy a hedonizmusba menekülni, vagy bármi más, ami enyhít, az meghamisítja a jelen állapotot...........

Miközben leírom, tisztában vagyok vele, hogy ez is csak egy kijelentés, amely a saját belső rendszeremben a kiérlelt tapasztalattal összefonódva bír erővel, de érvként nem használható semmire.............

@Perceval: Azt hiszem, hogy bátorság kell hozzá: nem enyhíteni hitekkel vagy tudatmódosítószerekkel, amit valóságként élsz meg.
Egyszer egy pap ismerősöm, aki mellé serdülőként odacsapódtam, mert valamiféle istenbe való beavatódásra vágytam azt mondta: úgy éljünk, mintha nem lenne isten...
És azt hiszem ez a legtisztességesebb emberi kísérlet, annak esélyt adni, ami van..., nem illúziónak, nem mások tapasztalatának, nem halucinációknak, nem kábulatnak, hanem annak , ami van. Ha van isten csak így tapasztalható meg, és nem hit kérdése.
(Nekem egyetlen gondom van: ha a keserűség érzése átitatja, akkor át van színezve a tapasztalat.)

@Borsókavics: Köszönöm a válaszod! Az írásom másról szólt (számomra ) . Minden rendben van.