"Minden hatalom erőszakot tesz az emberen." (Bulgakov: Mester és Margarita)

Az átpolitizáltság miatt (is) a hatalom szóról rögtön mindenki az államra, a hivatalra, a befolyásos emberre asszociál, pedig jobban megnézve az idézetet, ott szerepel egy szócska: "minden".

Mindaddig, amíg a hatalom körét csupán az államhoz, a vagyonhoz, a befolyáshoz kötjük, addig nem érthetjük meg igazán a köznapi ember hatalmát, és azt, hogy ezzel vissza tud élni. A szeretetnek is van hatalma, a lelkiismeretnek is, a tudásnak is, a tekintélynek is, az erőfölénynek is, a szépségnek is, a mosolynak is, a közösségnek is, a szülőnek is, a gyerek sírásának is.......

A hatalom nem csak úgy tehet erőszakot, hogy tevőlegesen, aktívan fellép, hanem éppen mert hatalom, az iránta érzett félelem, gyűlölet révén, az alávetettség és kiszolgáltatottság révén, a vele szembeni gyengeség és tehetetlenség okán már eleve erőszakot tesz. Kérnie, követelnie sem kell, léténél fogva követel. Minél nyíltabb és erőszakosabb, annál inkább (a magánéletben is így van).

Hatalommá akkor változik minden, amikor általa akarnak valamit, amit önként, "csak úgy" nem kapnának meg. A mosoly, amíg ajándék, addig nem hatalom, még ha hatása van is, de mihelyst manipulálni akar, mert általa reméli a célját elérni, már hatalom. A gyerek sírása, amíg valódi fájdalom van mögötte, addig csak sírás - mihelyst csak tettetett, túljátszott, mert csokit remél általa, már hatalom és kényszerítő eszköz.

Egy kapcsolatban, legyen az barátság, szerelem, házasság, érzelmileg és anyagilag is függhetünk egymástól (minél szorosabb az összetartozás, annál inkább), és a függés azt is jelenti egyúttal, hogy a másiknak hatalma van felettünk (és fordítva). Ezzel a hatalommal rendszerint nem szembesülünk mindaddig, amíg az nem nyilatkozik meg, és nem akarja kicsikarni a beleegyezésünket, a támogatásunkat, a behódolásunkat, amíg nem fenyeget, nem követel.

A kérdés az, hogy van-e erőm ahhoz, hogy a hatalmamat feletted ne érvényesítsem, ha az érdekem úgy hozza. 

A fiút el akarja hagyni a barátnője, mire végig kell hallgatnia, hogy "én vakartalak ki a koszból, nélkülem nem lennének ilyen cuccaid, én támogattalak, hogy tanulj...........". Ahol adósság van, ahol az adósságot be akarják hajtani, nem törődve az adós helyzetével, ott hatalom van, és ott ez a hatalom érvényesíteni akarja a jogát: "te az enyém vagy, tehát nem hagyhatsz el!" - mondja a fiú, érveinek ez a valós jelentése, ha már a lány érzelmi alapon nem őt akarja választani. A hatalom szava. Sikeres is lehet mindaddig, amíg a hála, a kötelesség, a bűntudat révén meg tudja fogni a másikat - azon túl eszköztelen (hacsak nem riad vissza a fizikai erőszaktól, a megfélemlítéstől).

Minden hatalom erőszakot tesz, és minden erőszak azt jelenti, hogy valójában elvehet, megszerezhet mindent, amit akar és képes, de közben éppen az erőszak révén elveszíti a szívemet. A részvételem a kikényszerítettségben már nem önkéntes és nem lehet teljes. Az erőszak nyomán megfogan a gyűlölet, amelyet a tehetetlenség hoz létre. Ezért minden hatalom erőszakot tesz az egyik oldalon, és (titkos) ellenállást ébreszt a másikon. A szakadék létrejött.

Szeretem a hatalom fogalmának hatókörét maximálisan kiterjeszteni, mert akkor az emberrel szemben támasztható követelmény, hogy felismerje a saját hatalmát, és tanulja meg azt értelmesen és "etikusan" használni, kordában tartani, mindennél világosabban megfogalmazható. 

Nekem nem kell az, amit erővel szerzek meg, amit el kell vennem! Ez a hódítással élesen szembenálló filozófia, mert a hódításban, legyen az birodalomépítés, vagy a másik meghódítása, mindig van erőszak is, tehát erő, manipuláció, akarat. Semmit nem elvenni, csak elfogadni hálásan, és elengedni, nem marasztalni! Mert a marasztalás is hatalom....................élhetetlen egy filozófia! De ez benne a szép.

Megjegyzés általában a hatalomról: a nézeteim se vezetésre, se szervezésre, se irányításra nem alkalmasak. Valójában azt gondolom, hogy a szervezettség, az, hogy az ember társadalmi lénnyé változott, szükségszerűen teremti meg a hatalom intézményét. Egy olyan bonyolult rendszert, mint az állam, a társadalom, a cég, hatalom nélkül nem lehet működtetni, fenntartani. Ahol a hatalom szükségszerűség, ott a hatalomhoz tartozó eszközök, tehát az erőszak (is), ugyanúgy azok. Nem lehet úgy a hatalmat elutasítani, hogy közben ne utasítsuk el a társadalmat, az úgynevezett "civilizációt", mert ezek szervesen összefüggnek.