Kezdetben volt a tömör és áthatolhatatlan sötétség, és egy napon ebből a sötétségből kiszökött a fény, és menekült, nehogy visszaolvadjon, és menekülés közben a fényből kivált a világ, amely csak a fényben létezett és nyert általa alakot, és a világ is futott a fénnyel együtt a sötétség elől, amely lassan hömpölyögve és pulzálva követte őket, sietség nélkül, erőlködés nélkül, és közben elnyelt minden tegnapot. Amikor a fény is elfárad majd, és vele együtt a világ is, és már nem akarnak futni tovább, már nem akarnak lenni és létesülni, a sötétség utoléri őket, és visszaolvaszt mindent magába.