Sokan hisznek Sorsban, eleve elrendeltségben, karmában, előző életben, gondviselésben. Anélkül, hogy bármi mellett vagy ellen érvelnék, nekem inkább úgy tűnik az egész, mint egy doboz, amelybe "valaki" beletesz különböző golyókat (ezek volnánk mi), majd a dobozt lezárja, összerázza, és ezekből az ütközésekből, törésekből, egymásnak koccanásokból, összetapadásokból lesz az Élet drámája. A golyók mozgását, viselkedését, "találkozásait" törvények határozzák meg, és mégis önkényes és véletlenszerű az egész.................valódi értelem és cél nélkül. Inkább mintha csak az számítana, hogy mi lesz a végén, mivé formálódnak a történések, és mi lesz az egyes golyókból......Csak a vége számít. Egyszerre csodálatos és ijesztő, egyszerre mély és felkavaró, egyszerre értelmetlen és értelmes.......Valójában mintha ez a kollektív dráma lenne a lényeg.