2017. júl 19.

Másvilágok

írta: Perceval
Másvilágok

Szeretem benne a törékeny, életvidám csapongást. Kicsit olyan, mint egy madárka, amelyik énekel, fázik, boldogan verdes a napfényben, de közben olyan sebezhető. Az ő világából nézve nem létezik, hogy ne legyen célja és értelme a létének. Számára így kell lennie, és a káosz, a semmi lehetőségének felvetésétől fázni kezd, és nem is érti, hogy lehet ilyet gondolni.

Mindig hittem a filozófiában, hittem abban, hogy van objektív világ, a tények világa, és hogy a tények közös alapot jelenthetnek az együtt gondolkodáshoz. Mégis, ez az objektív világ rendült meg bennem, és már olyat se mernék kijelenteni, hogy csakis önmagunk szűrőjén keresztül érzékeljük a világot, és hogy eképpen nem is a világot érzékeljük.

Egyre jobban rámzárul ez a saját világ, mindig beleütközöm az idegenségembe, és abba, hogy elemi szinten sincs visszacsatolás. Mégis, elnézem, ahogy a madárka sugározza a maga életörömét - pedig súlyos terheket cipel -, és valami átragad rám is belőle.

 

Szólj hozzá