Olykor, talán gyakrabban a kelleténél, mintha a rabok nem az igazságtalanság ellen lázadnának, hanem csak azt kifogásolnák, hogy rossz végén vannak a botnak. Felül szeretnének lenni inkább, ezért ha tehetik, rögtön másolják a fegyőrök viselkedését. Ettől függetlenül szeretnek sírni, magukat siratni, áldozati szerepben tetszelegni részvétet koldulva. Ha valaki rámutatna, hogy miként tudnának megszökni, egyből a nehézségeket sorolják, és gyűlölik azt, aki részvét és sajnálkozás helyett a megoldás keresését kéri számon rajtuk. Hirtelen fel is bukkan náluk a szabadság gyűlölete, mintha a rabot sértené, hogy nem mindenki rab. Az ő forradalma ezért álságos lehet csak, nem jobb világot akarna, hanem fordított szerepeket....