Azt mondta, hogy "te jó ember vagy, de....". Ha nem tette volna hozzá azt, hogy "de" az összes rákövetkezéssel, akkor is egyértelmű lett volna, hogy egy kivégzés felvezetőjét hallom. Persze mindig van az idézett kijelentésnek egy más értelme is: te jó ember vagy, ÉN azonban nem. 

- Te jó ember vagy? - tettem fel váratlanul a kérdést, mire összerezzent, és nem tudott felelni. Rám nézett, és azt mondta, hogy ilyet hogy lehet kérdezni, majd hozzáfűzte, hogy ő "nem rossz ember".

- Mondhatja valaki magáról, hogy ő jó ember? - szegeztem neki a filozofikus kérdést.

- Hagyjál már a hülyeségeiddel! - morogta, én meg elszégyelltem magamat.

A legtöbbször nem jót jelent, ha valakiről azt mondják, ő egy jó ember, mert egyúttal azt is mondják, hogy ő más. Idegenkednek, rácsodálkoznak, méregetik, valahol csodálják, majd visszamennek a homokozójukba játszani. Nekik ezzel egyéb dolguk nincs.

Azt hiszem a "jó ember" sohasem úgy értendő, hogy jószívű. Nem valamiféle angyali jóságot takar, nem a mesekönyvek adakozó nagypapáját. Azt hiszem, olyan embert értenek alatta, aki tisztán játszik, aki nem hazudik, aki rendes és korrekt. Az emberek alapvetően sárosak: hamisítanak, túloznak, játszmáznak, van bennük képmutatás, alakoskodás, némi aljasság, és leginkább gyengeség. Ehhez képest határozzák meg, hogy valaki jó ember. Jó ember az, aki nem az ő maszatos játékaikat játssza, ezért a jó ember idegen, nem lehet mit kezdeni vele. Az emberek a játszmáikhoz, az öncsalásaikhoz keresnek partnert, aki értelemszerűen nem lehet jó, és aki ugyanazt a játékot űzi, mint ők.