2016. jún 09.

Giccses lányok

írta: Perceval
Giccses lányok

Elnézem az ismerősöm választottját. Durva vésővel formázott arc, egyértelmű a lelki finomság hiánya. Harsány, életerős és közönséges. Igazi markotányosnő. Az ismerősöm vonzónak látja. Azt hiszem, van valami mély összefüggés a vizuális kultúrálatlanság és pallérozatlanság, és a párválasztás között. Nem lehetséges ugyanis, hogy az egyik oldalon hiányzó lelki kiműveltség a másikon kifinomultságként mutatkozzon meg.

Sokszor kacagok azon, hogy embertársaim milyen ízléstelenségeket képesek lakásbelsőként összedobálni, majd mindezt szépnek és otthonosnak látni, majd az eredménnyel nyíltan büszkélkedni. Szerintük, az ő szintjükön a szépség a harsányságban és a kuszaságban testesül meg. A lelkük vetül ki a lakásbensőben. Is. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ugyan a szépség, a tetszés valamelyest szubjektív választás, de vannak objektív jegyei is, vagyis valamelyest megállapítható, hogy valami giccs, vagy művészi, de az értékítélet lehet független a tetszéstől, és pont ez a lényeg. Mert tetszhet nekem a giccs, hiszen annak is van egy sajátos hangulata, a harsányság és direktség is lehet megkapó, a közönségesség is lehet vonzó, ám a fontos különbség, hogy közben tudom-e, mit választottam, képes vagyok-e az értéknek szélesebb skáláján mozogni. Mert ott a baj, ha a giccset tartom valódi művészetnek, a valódi művészetet meg szemétnek, amit mivel nem értek, ezért nem is lehet semmi értelme. A legtöbb ember ilyen egyszerűen éli meg a világot: amit nem ért, ami fölötte van, az iránt ellenszenvet és lenézést táplál, azt tagadja, és azon elgondolkozni sem akar. 

Igen, a nő (vagy a férfi) is lehet giccs, akár egy festmény, tehát harsány és közönséges, és ettől függetlenül, ezt fel nem ismerve láthatja őt valaki szépnek, "művészinek" és kívánatosnak. És csak őt, csak azt a típust. Nő, lakás, festmény, autó, ruha.........mindegy. Minden választásban ott van valami mélyebb lelki valóság. Ha pedig csalódik, akkor nem a saját választásában csalódik, nem a saját lelkében, amely a szépséget és kívánatosságot ezen a szinten azonosítja, hanem csakis a választottjában, és keres valaki mást, aki ugyanolyan, hasonló, aki ugyanazokat az értékeket és életstílust hordozza. 

Kétségtelen, hogy a saját személyiségünk kényszerpályáján zakatolunk a síneken. Ki több, ki kevesebb mozgástérrel, elágazással, képességeinek megfelelően.

Szólj hozzá