Fura lény az ember: néha közeledni szeretne, mégis folyton távolodik. Befogadást akarna, mégis ellenséges. Nyújtani akarná a kezeit, de mégis karba fonja. Szólni szeretne, de helyette dacos hallgatásba burkolózik. Belül észleli, hogy valamilyen erő tehetetlenül másfelé lendíti mint amerre menne, és ez a tehetetlenség, a szándékának ez a kisiklása szégyennel tölti el.