2016. máj 19.

Sajnálom

írta: Perceval
Sajnálom

Sajnálom, hogy akkor nem tanultam tovább. Sajnálom, hogy akkor azt tanultam és nem mást. Sajnálom, hogy feladtam, vagy hogy nem adtam fel idejében. Sajnálom, hogy őt választottam, és azt is, hogy nem őt. Sajnálom, hogy itt voltam és nem ott, vagy fordítva. Sajnálom, hogy elszalasztottam egy lehetőséget. Vagy többet. Sajnálom, hogy nem küzdöttem tovább, vagy túl soká küzdöttem, hogy nem előbb, nem később. Sajnálom, hogy nem, vagy igen, hogy szóltam, vagy hallgattam, hogy túl keveset mondtam, vagy túl sokat. Sajnálom, hogy megtettem és hogy nem. Sajnálom azt, hogy sajnálom, de azt is, amikor nem. Sajnálom, megbántam, másként tenném, visszacsinálnám. De mégsem. Végiggondolva, hogy az ember életét megannyi sajnálkozás tölthetné ki, végül azt kell mondanom, hogy az egész visszatekintésnek így semmi értelme, úgyse és sose az lesz a végeredmény, amit remélünk és szeretnénk, ezért sajnálkozni felesleges. Nincs miért. Ez az egész egy lutri, és akkor meg csak le kell törölni a múltat, mint a rárakódott port, és menni tovább. Mindegy, mindig lehetett volna másként, jobban, okosabban. Mindig lehett volna máshogy és máshol, másokkal. Mindig lehet abban hinni, hogy elszalasztottuk, elrontottuk, eltévesztettük az utat. Mindez azonban annyira nem számít, csak fel kell ébredni.  

Szólj hozzá