Ahogy múlnak az évek, és a fiatalos idealizmus már a felbomlás tüneteit mutatja, mintha egyre kizártabb lenne a szerelembe esés lehetősége. Pedig. Pedig amit fokozódó tisztánlátásként élek meg, vagyis az, ami pont a szerelem fellobbanásának esélyét csökkenti, ugyanaz láttatja be velem, hogy talán a szerelem az egyetlen, amely az egyént kiragadja a jelentéktelenségből, és egyedivé varázsolja. A szerelemben a másik az, aki lát, és aki újra és újra látni akar, miközben oly sokszor vagyunk láthatatlanok. Mintha csak arra várnánk, hogy valaki észrevegyen, felfedezzen, ránk csodálkozzon. Megint valami, amit magamban lejátszva, véggigondolva univerzálisnak, emberinek érzek. Pedig talán csak rólam szól.