Csütörtökön még vonzott, szombaton már nem pusztán közönyt éreztem a társaságában, hanem taszítást.

Egyik nap még szépnek láttam, a másikon már a csúfság érdes szürkesége burkolta be.

Mindig csodálom, ahogy a vonzalom közönnyé, a szimpátia unott elfordulássá válik. Impulzív vagyok, talán túlzottan ki vagyok téve a benyomások hatásának, de éppen ezért felfokozott múlandóság érzetem van, hiszen sokkal gyorsabban változnak bennem a dolgok, és éppen az állandóságról nincs tapasztalatom. Folyton minden változik, hullámzik, ellentétébe fordul, kialszik. Ebből a tapasztalatból ered a melankóliám: a pillanat sodrása és ígérete nem tud magával ragadni. Inkább elfordítom a fejemet. Más ez, mint csalódni az emberekben, és kerülni őket.