2015. máj 05.

Az arc metafizikája

írta: Perceval
Az arc metafizikája

radical-face-cover.jpg

Ha egy arcra nézek, én nem azt látom, hogy szép, vagy csúnya, öreg, vagy fiatal, hanem mellbevág a titok, a misztérium, az, hogy "valami" visszanéz rám rajta keresztül, belőle, általa. Az arcban a lét jön szembe velem, és mivel így látom, nem is kell hozzátennem semmit se ahhoz, hogy hasson. Önmagában hat, önmagában beszél hozzám. Az arcban a végtelen válik egyedivé, személyessé, konrkéttá. A tájban ezt nem tudom megélni, a tájban a végtelen végtelen maradm másként tárul fel. Ezért van, hogy a portré a kedvenc műfajom - de nem az a fajta, amely hű másolatot akar készíteni -, és ahol én egy kutya, egy macska megfestett portréjában nem magát az állatot látom, hanem a bennük feltáruló kaput, és azt ami mögötte van, ott más csak felületet lát, csupán kutyát, csak macskát, csak arcot, és a témán nem képes túllépni. Nekem minden portré a szentkép egy neme. Ez az érzékenység teszi, hogy az egyetlen esélyem, ha az arcban feltáruló megnyilatkozást olyan végletesen tudom megjeleníteni, ami függetlenül attól, hogy milyen portré - emberé, állaté -, mellbevágja, beszippantja a nézőt.

Szólj hozzá