Azt hiszem, hogy fontos lehet a reális önértékelés, a szerénység, az alázat, mert mindezek lényegesek a tanulás és a fejlődés szempontjából. Azonban a másik oldalon a hajtóerőt az ember saját tevékenységébe, elhivatottságába vetett hit szolgáltatja. Tehát egyfelől nem árt folyton a hiányosságokat szem előtt tartani, másfelől nem árt lelkesülten azt hinni, hogy amit csinálunk, az páratlan, nagyszerű és zseniális. A külső szemlélő persze mindig hajlamos lesz fintorogni, mert nem érti, hogy "önhit" nélkül végül nem jöhet létre valam nagyszerű.