Különös, vagy nem is különös, de jól hangzó, hatásvadász bevezetésnek elmegy, szóval különös, hogy a közönséges, a buta lélek a vitában és a vita helyett folyton pózolásba menekül: a fölényesség látszatával helyettesíti az érvelést, és a végletes és lesajnáló ítélkezéssel akar a másik fölébe kerekedni. Kedvenc szavai a megbélyegzéshez a "szánalmas", az "undorító", a "féreg". Ezek varázsszavak, amely által ő az ember, míg a másik valamiféle véglény. Erkölcsi győzelmet akar ott, ahol mondania kellene valamit, valami értelmeset. Mintha ez a kofa-stílus egyre elterjedtebb lenne.........és még járulékos haszonként azt is elrejti, hogy valójában nem is érti azt, amire reagálnia kellene, de úgy akar a vita helyszínéről távozni, hogy közben diadalmas, fölényes, és álcázza a butaságát - ő úgymond ért mindent, és pont ezért érzi méltatlannak, hogy érdemben reagáljon. Ezt akarja elhitetni. Olcsó, unalmas pózok - még iróniára sem telik belőlük.