Ha az ember folyton elengedi a dolgokat, ha folyton ebben a lelkiállapotban tartózkodik, akkor talán ragaszkodni se tud semmihez és senkihez. 

Igazából soha nem voltam féltékeny. Legalábbis nem abban az értelemben, hogy a félelem az elvesztéstől, a magamra maradástól, vagy a bírvágy megérintett volna. Ami nálam féltékenységként jelentkezett, az sokkal inkább a becsapottságtól való viszolygás volt. Hogy látszatban élek. Hogy mindenki más már tudja, csak én nem. Hogy színház vesz körbe. A féltékenységem - nevezzük így - a tiszta helyzetért, a tisztázásért volt mindig is. Ha már megérint, hogy félrevezetnek, hitegetnek, hazudnak, akkor jön a nyugtalanság, a pőre igazság akarása. Annak kimondása, hogy vége. Mindennél inkább......