Az előző írásom kiegészítése, hogy aki az igazmondó és tisztánlátó szerepét akarja vállalni, annak óhatatlanul vezet az útja a kívülálláshoz, és ezt tudatosan meg is kell tennie, mert az emberi közösségek nem épülhetnek az igazmondás, a kritika, a folytonos elemzés igényére. Az emberi lét is ennél sokkal összetettebb. A prófétai, a bírói szerep mindig is magányosságot jelent, önkéntes távolságtartást, mert mihelyst érzelmi hálóba szövi magát valaki, mihelyst érdekei vannak, mihelyst kötődésekkel terhelt, már a kíméletlen és következetes igazmondás csak mérlegelés eredménye lehet. Ezt a Puzsér jelenség megértéséhez tartom szükségesnek.