Egy filozófus a tisztaság címszó alatt a szeretetről elmélkedik. Fura, hogy a tisztaság kapcsán ennyire a szeretetre koncentrál, de ez legyen az ő baja. Vannak a világnak olyan szegletei, ahol a szeretet fogalma üresen kong, mivel az emberek nem azon töprengenek, hogy miként lehet minél önzetlenebb, tisztább és odaadóbb ez az érzés. Egész egyszerűen nem központi fogalom. A szeretetről áradozni sok okból lehet. Hiányból, éhségből, frusztráltságból, vagy azért, mert aktuális, túlárad a jelenben, és a róla való beszéd, gondolkodás nem csak elmélyíti, de fenntartja a megtapasztalásából fakadó boldogságot. 

Számomra nem hordoz pozitív jelentést a szeretet fogalma, inkább üresen és hamisan cseng, mint egy univerzálisnak hitt, de lényegében felduzzasztott fogalom, ami éppen ezért szükségszerűen beváltatlan és hamis igéret marad. A kereszténység szentimentális törmeléke, amely beleivódott a kultúránkba, és még áthatja, de már a vallás nélkül. Ennyi maradt a kereszténységből: érzelgősség, szeretetkultusz.