Olykor nincs más út, mint lázadni, szembeszegülni, titkos rejteket építeni. Nem azért, mert valamilyen morál ezt indokolná, nem azért, mert a világ rossz lenne, és a jóknak el kell bújdosniuk. Hanem azért, mert lázadni kell az érzés ellen, hogy az ember nem tartozik sehová, hogy nem része semminek, hogy folyton falakba ütközik. Lázadni kell, mert lázadás nélkül nincs más, csak az érzés, hogy a falak, az elutasítások, a kudarcok visszajelzések, hogy nem érsz semmit, hogy nem vagy senki. Az ember nem veheti magára a semmi érzését, legalábbis csak azt nem, mert az a pusztulással ér fel. Ellenkultúrát kell létrehozni. Ha csúnyának látnak, akkor nem szépítkezni kell, hanem rájátszani a csúnyaságra. Azt kell csinálni, amit nem fogadnak el, ami miatt nem fogadnak el. Fel kell erősíteni. A sehová tartozás érzéséből is lehet teremteni. Dac kell, büszkeség, lázadás, szembeszegülés, mert azt nem fogadhatod el, ahogy ők látnak téged...........