2017. ápr 01.

Megelőlegezett szerelem

írta: Perceval
Megelőlegezett szerelem

Két komolyabb, filozófiai igényű könyvet* vettem a szerelem témakörében, szóval még csak a belelapozás állapotában vagyok. A viszolygás és a kiábrándulás azonban már pár belekapott gondolat után hatalmába kerít: akárhányszor látom, értem (érteni vélem) a szerelem állapotát kívülről, mindig kétségbeesés és elfordulás szökken szárba bennem. A szerelem is játszma a maga módján: bizonyítani akar, hatni akar, vallomást tenni, hogy a vallomáson keresztül újra átélje, és kapcsolódhasson a másikhoz, akit épp a vallomás révén akar megigézni. Mintha a vallomás lenne a gyufa, amellyel gyújtogatni akar. Persze ő nem tudatosítja mindezt, hiszen csak beszél, áradozik az érzéseiről, az öröméről, a másik emberről, és még hiszi is, hogy ezt önzetlenül teszi, ajándékként. 

Nem tudom, mikor lett annyira elegem a játszmákból, az ösztönös kis manipulációból és törekvésekből, hogy ennyire elutasító legyek velük minden szinten......

* Roland Barthes: Egy szerelemnyelv töredékei - Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről

 

Szólj hozzá