Olykor hallgatok különféle megközelítésekben boldogságos pozitív filozófiát. Ezek két állítást súlykolnak. Az egyik szerint az elme folyton felcímkéz mindent, hogy kategórizálni tudjon, pedig nincs jó és rossz, nincs szépség és csúfság. A másik állítás viszont már azt akarja elhitetni a hallgatókkal, hogy ők szépek, csodálatosak, egyszeriek, és elérhetik a sikert és a boldogságot. 

Talán azután a megállapítás után, hogy nincs jó és rossz, és hogy az elme nevezi el a dolgokat, hogy feloszthassa a világot, a gyűlésnek lemondó mosollyal fel kellene oszlania, mivel onnantól a fogalmi gondolkodás érvénytelenné vált. Ehelyett a résztvevők fel akarják címkézni magukat, hogy boldogabban, erősebben, magabiztosabban vehessenk részt az élet versenyében. 

Sajátos.