Vannak emberek, akik ahhoz vannak szokva, hogy őket nem hallgatják meg, rájuk nem figyelnek, hogy amit gondolnak, éreznek, az mások számára érdektelen. Hogy a saját úgymond érdeküket csak ők képviselhetik, mindenki más áttapos rajtuk. Az ilyen tapasztalattal élő ember mindig támadásban adja elő a sérelmét, panaszát, mivel eleve nem számít rá, hogy az meghallgatásra talál. Szomorú.