Mindaddig, amíg az ember zsigereiben hordja a hitet, hogy a kitartás, a szorgalom, a tehetség, az erény, a tudás elnyeri jutalmát, addig kiteszi magát annak, hogy ha a valóság ezzel ellentétesen alakul, nem lesz képes feldolgozni, hogy vele miért történik mindez, hiszen nem ezt érdemli. Hányan ne éreztük volna már ezt az életben? 

Nagyon régóta szoktatom magam ahhoz a szemlélethez, ami minden ilyen zsigeri hitet felszámol. Azt kell mondanom, hogy ha igazam is van (valójában nincs, vagy nem tudom), az eredmény lehangoló, hiszen hit, naivitás, lelkesedés, tévedés lehet a táptalaja az előrejutásnak - mégha nem is oda és úgy jut el az ember, ahogy tervezte és vágyta. A józanság, avagy más szempontól meghasonlottság/kiábrándultság viszont sehová sem vezet, jövőbe irányuló erőfeszítéshez egész biztos nem.