2017. jan 10.

A sebzettség anatómiája

írta: Perceval
A sebzettség anatómiája

Szárnyaszegett madár gubbaszt a bokor alján. Tompán és erőtlenül pislog néha, miközben szenvtelenül bámul bele a világba. Várakozik. Talán azt várja, hogy elmúljon a léte, hogy vége legyen, mert valami tökéletlenség folytán nem abban a pillanatban halt meg, amikor kellett volna - a sebzettség és a végkifejlet időben messzire került egymástól. Vár, de nem a gyógyulásra. Egész létét valami gyengéd és törékeny szomorúság és elfogadás lengi körbe. Megjelenik egy másik madár, érdeklődést tanúsít iránta, rácsippant. A beteg jószág egy kicsit felélénkül, tesz pár botladozó lépést felé, felébred benne egy pillanatra a vágy, hogy vele repüljön, de a teste (vagy lehet, hogy a lelke) gyorsan visszarántja a valóságba, és a másik miatti öröm is fájdalomba fordul. Becsukja hát a szemét, és gubbaszt tovább.

 

Szólj hozzá