A vonat ablakán kibámulva elnézem a velem egy irányba repülő szarkát, amint a fagyott, és foltokban havas szántó felett vitorlázik hosszan. Kicsit belegondolok, hogy mennyivel nehezebb lehet ilyenkor táplálékot találnia, majd egy újabb gondolatfutammal azon kezdek elmélkedni, hogy az állatok léte emberi ("intellektuális"!) szempontból mennyire értelmetlen. Az evés, a szaporodás, az alvás, és némi játék tölti ki. Ha a szarka hirtelen beoltódna egy filozófus elméjével, bizonyára rögtön azt kérdezné magától, hogy mi értelme a létének. Azt is gondolhatná, hogy semmi maradandót nem hoz létre, nem teremt, nem ad hozzá a világhoz, és lényegében alig különbözik a többi millió szarkától. Az élete meg az állandó robot, a létért való küzdelem. Még talán azt is felvethetné, hogy vegetáriánus lesz, hiszen nem bírná elviselni, hogy mennyi rovar életét oltja ki, és hát ehhez nincs joga. Ezt követően mélabússá válna, és félrehúzódna a világtól. Megbetegítené a megválaszolhatatlan kérdés, vagy belehajtaná valami vallásos elgondolás táborába, és arról álmodozna, hogy az ő lelke vándorol, és ha jó lesz, következő életében sas is lehet belőle. 

Nem, nem az emberi értelemkeresést szeretném karikírozni (bár mégis), hanem a szarka léte kapcsán arra gondoltam, hogy akármilyen okos is lehetne, valószínűleg nem válaszolhatná meg magának azt a kérdést, hogy mi értelme a létének - a szarka ugyanis az ember felfogásában egy ökoszisztéma (alkat)része. Azzal, hogy repül, eszik, szaporodik, fenntartja azt a bonyolult rendszert, ami körülveszi. Ha kivennénk belőle, akkor valami megborulna, kárt szenvedne. Persze, Szarka Károly léte mindenképp értelmetlen egyedileg, mivel az, hogy őt történetesen lelövi-e a vadász, elkapja-e a macska, a héjja, a körforgást nem borítja meg. Soha nem tudtam elhinni, elfogadni, hogy az ember, szemben a szarkával, bezzeg egyedileg fontos, egyénileg tartja számon valami gondoskodó istenség, hogy a Jóska, Pista, Sára számít bárhol is, bármilyen szinten is. Túl nevetséges, túl törékeny, túl esetleges az egyéni lét ehhez. A szarka pedig csak azt mondta nekem röptében, hogy senki nem képes a maga számára önmaga létének értelmét és célját felfedni, mert az nem is biztos, hogy egyéni szinten tételeződik.