2016. dec 08.

A sors teste

írta: Perceval
A sors teste

Van néhány nő, akinek nyomon követem az életét. Azért, mert szépek, de nem azért, mert férfi vagyok és tetszenek. A női szépséggel kapcsolatban amúgy is fentartásaim vannak, de ez nem érdekes most. Számomra soha az, hogy valaki gazdag, jó családba született, nem képezte irigység tárgyát, mert soha nem éreztem annyira meghatározónak, mint azt, hogy egy nő szép, ezáltal sikeres, ezáltal számtalan olyan lehetőség feltárul előtte, amiért másnak vagy küzdenie kell, vagy meg se kapja soha. 

Természetesen nem vagyok félkegyelmű, nem hiszem, hogy azért, mert egy nő szép, és ezért az élet a tenyerén hordozza, automatikusan boldogság a része, hogy nem él meg kudarcot, elutasítottságot, viszonzatlanságot, hogy nem csalják meg, nem csapják be, nem használják ki, nem zaklatják kéretlenül. Szóval nem akarok belevetíteni olyan életet, ami talán senki számára nem adatik meg. Nem egy elképzelt életet szeretnék irigyelni tőle, hanem rajta keresztül rácsodálkozni egy olyan világra, olyan életszemléletre, olyan sorsra, olyan lelkületre, amely férfiként, áltagos megjelenésű emberként számomra (és sokak számára) nem adatik meg.

A szép emberek egy másik világhoz tartoznak, és bármennyire gondolkodó szellemű is valaki, nem szabad elfelejtenie, hogy ha csak magasabbnak, előnyösebb megjelenésűnek, jobb fizikumúnak születik (vagy ellenkezőleg), már az élete is egész más fordulatot vesz. A gondolkodó ember hajlamos rá, hogy elfeledje magát, a testét, a világban való létét, de közben amit élettapasztalatnak hív, vagyis a boldogulását (avagy a nem boldogulását) a világban, azt elsősorban a megjelenésének köszönheti. A test mint sorsformáló erő: erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, és a sorsot, ha egyáltalán hiszünk benne, soha nem a testben keressük. Tévedés.

 

Szólj hozzá