Azt hiszem, alapvetően nem ott kezdődik a baj, hogy valakinek buta, felületes, előítéletes és arrogáns a véleménye. Mert természetesen tévedhetünk, több dologról alkotunk véleményt, mint amennyihez értünk valamelyest, és hajlamosak vagyunk intuícióval és látomással helyettesíteni a tudást, a tények ismeretét. Lehetünk türelmetlenek is és lekezelőek, ha azt látjuk, hogy az igazunk sehogy se akar lecsapódni a másik oldalon.

A valódi probléma a hazugságnál kezdődik - a léthazugságnál, hogy ilyen nagy szót használjak. Léthazugság alatt azt értem, hogy valaki létrehoz egy hamis identitást, és azzal az igénnyel lép fel, hogy mások ezt a vágyképét igaznak tartsák. A legegyszerűbb eset, amikor a buta okosnak hiszi magát. Az ostoba lényeglátónak. Onnantól, hogy ez megvalósul, már mindegy, hogy mit fogalmaz meg, mert a véleményén keresztül nem csak egy, hanem rögtön kettő állítást tesz. Az egyiket a beszélgetés/gondolkodás tárgyáról, a másikat önmagáról. Burkoltan a véleményén keresztül fejezi ki, hogy mit gondol magáról. Ezért a véleményét vitatni, arról azt állítani, hogy tévedés, egyenértékű annak tagadásával, hogy ő okos. Hogy a valóságot látja. Tehát vitatkozni vele nem lehet, mert a léthazugság, az ő elhazudott léte ezt meggátolja.