2016. máj 29.

Az én fiatalemberem

írta: Perceval
Az én fiatalemberem

Karinthy közismert novellájában - Találkozás egy fiatalemberrel - azt a helyzetet ábrázolja némi humorral, amikor az ember szembesül azzal, hogy hűtlen lett a fiatalkori céljaihoz és romlatlanságához, majd a rossz lelkiismeret hangján kezd el magyarázkodni és visszatámadni. Fiatalon persze rám is hatással volt a történet, ezért ragyogó és ijedt tekintettel meredtem a lehetséges jövőbe, és némiképp bizonytalanul, de reméltem, hogy rám nem ez a sors vár. Nem fogom a kispolgári kényelmet, a jól fizető állást, a világba való belesimulást (alkalmazkodás) választani. Sikerült. Csak másképp.

Ha én találkoznék a "fiatalemberrel", akkor egyrészt irigyelném a vak önbizalmát, a szellemi energiáját és hitét, másrészt végtelenül ostobának és szerencsétlennek látnám, akit szívem szerint megvernék, de nem azért, hogy bármire is ráébresszem, hanem azért, mert az ilyen mértékű idiótasággal mást nem lehet kezdeni, a szóból pedig úgyse ért. 

Gúnyos és lekicsinylő tekintettel nézném, ahogy eszményekről szónokol, és azt hiszi, hogy bármit is jobban tud, és hogy egyáltalán joga és lehetősége van magát a világon kívül helyezve másokat megítélni, és azt képzelni, hogy bárkinek is a lelkébe lát. A legkevésbé azt bocsátanám meg neki, hogy hisz valamiféle erkölcsi rendben, ahol van büntetés, igazság, ítélet, számonkérés. Elmondanám neki, hogy tartsa csak tisztán a lelkét, az nagyon fontos, de soha egy percig ne remélje, hogy ezért bármilyen jutalma lesz akár itt, akár túlnan, azt meg végképp ne, hogy az ő tiszta lelke bárkinek is számít önmagán kívül.

Felvilágosítanám, hogy a bűnösök sem nyerik el büntetésüket, a dolgokba nincs belekódolva semmilyen kompenzáció, semmilyen kiegyenlítés, különben is olyan szegényes dolog abba kapaszkodni, hogy az élet majd helyettünk is bosszút áll. Valóban, a szélhámos előbb-utóbb lebukik (vagy nem), hiszen az életmód amit folytat, magában hordoz valamiféle kockázatot és valószínűséget. De csak a vesztes logika palástolja a tehetetlenségét és gyengeségét azzal, hogy az élettől remél igazságtételt. Ha nem tudsz bosszút állni, ha nem tudsz magad a törvény lenni, akkor fogd be a szádat, és vállald fel, hogy balek vagy. Mert nem minden csapda kerülhető el, de a hazugságot magad választod. 

Próbálom elképzelni, hogy ha elém állna, miként nézne rám, hogy képes lenne-e ugyanarra a hetyke és kérlelhetetlen fölényre és ítélkezésre, mint az eredeti novellában. Nem. De nem azért, mert beteljesítettem volna az akkori ambíciókat, vagy maradéktalanul hűséges lettem volna a célokhoz, hanem azért, mert nem adtam el magamat, nem választottam a könnyebb életet, legfeljebb csalódtam, elbuktam, kudarcot vallottam, rossz elgondolásokra építettem légvárakat - és ezen illúziókat pont ő hozta létre. És pont ezért nem csak visszadobnám az ítéletét, hanem el is kergetném az idiótát, mert csak idegesítene az éretlensége, a magába zárult logikája.

Viszont nem mondanám neki még most sem, még így sem, hogy gyorsan válasszon más utat, mert sajnos nincs más út, még ha ez is járhatatlan is.......... 

 

 

Szólj hozzá