2016. máj 12.

Egyedül

írta: Perceval
Egyedül

Ki vagyok éhezve a szellemi szerelemre, vagyis arra, hogy valaki, akár könyvön keresztül megérintsen, szenvedélyt ébresszen bennem és vágyakozást, hogy egyfajta példaként lebegjen a szemem előtt. Irányultságot adjon. Azonban nincs, a könyvek tompa okossága erőtlenül hullik alá a kiábrándultságom csúcsairól. Talán ha sokszor lobbant szerelemre valaki, majd sokszor ábrándult ki, akkor már szükségszerű mindez, viszont a szenvedély, a hit hiánya a hideg pusztasághoz hasonlatos.

Megvettem Marcus Aurelius Elmélkedések című munkáját, de már ez a választás is! A sztoikusok mélabús-lemondó bölcsessége, ahogy hátralépnek kettőt a világtól, és arisztokratikus méltósággal veszik számba, hogy mi áll hatalmukban, és mi nem. Szenvedélytelen és hűvös értelem. Nem ez a mű lesz, ami életet lehel belém. Legfeljebb társra, rokonra lelhetek benne...........  

Szólj hozzá